Elefántok

Elefántfélék

Az elefántfélék (Elephantidae) három ma élő faja az ormányosok rendjének (Proboscidea) egyetlen ma is élő családját alkotja. Nemrég,genetikai vizsgálatok nyomán bizonyosodott csak be, hogy az erdei elefánt nem az afrikai elefánt alfaja, mint addig hitték a tudósok, így azázsiai elefánttal együtt háromra emelkedett az elefántfajok száma. A család többi tagja – így a mamutok és a Stegodon nem tagjai is, illetve a hatalmas Elephas recki – már régebben kihalt.

Az elefántfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

Az elefántok a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, egyben a legtermetesebb szárazföldi emlősök. A legnagyobb elefántot 1974-ben lőtték kiAngolában: a hatalmas bika 12 tonnát nyomott. A rekordméretű állatok vemhessége is rekordhosszúságú, mintegy 22 hónapig tart. Az elefántok sokáig élhetnek, akár 70 évig is, olykor még tovább.

Leírásuk

Számos lelet tanúsítja, hogy őskori emberőseink fogyasztottak különféle elefántféléket, míg számos ókori civilizációban központi szerepet játszottak harci eszközként. Indiában pedig a mai napig kultikus tisztelet övezi őket . A későbbiekben kedvelt cirkuszi attrakció, állatkertilátványosság, de erőgép szerepét is betöltötték – . Mindeközben folyamatos vadászatnak voltak kitéve, elsősorban agyaruk, az elefántcsontluxuscikkek alapanyaga miatt. Az elefántok agyarai specializált, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfogak, melyek táplálék kiásására, mozgatására és harcra szolgálnak. Ma minden elefánt szigorúan védett.

Harci elefántok

Az elefántokat előszeretettel alkalmazták már az ókori perzsa és indiai hadviselésben is. Nagy Sándor az ellenük való sikeres védekezés módját is megtalálta. Utódai, a diadokhoszok, az elefántokat a falanxszal kombinálva létrehozták az i. e. III. század uralkodó hadviselési taktikáját. Az ormányosok hátára fából készült tornyot erősítettek, amelyben egy dárdavető és legalább egy íjász foglalt helyet, míg a hajtó - csaknem mindig indiai - maga is részt vett a harcban lándzsával vagy íjjal. Pürrhosz épeiroszi király, Nagy Sándor unokatestvére, elefántjaival halálra rémítette a rómaiakat, különösen a lovasságot, mivel a lovak nem állhatták az elefántok szagát. Hannibál is széleskörűen alkalmazta az afrikai elefántokat a második Pun háború idején. Az elefánt azonban a harci kürtök hangjára vagy a dárdák okozta sebek miatt könnyen megvadult, és ilyenkor barátot, ellenséget - válogatás nélkül - összetiport. Az elefántokat a makedónok gyakran bőrponyvákkal és fémből készült páncélzattal védték a sebesülés ellen.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat